Hegyes Kitti

A könnyedségből nem lehet fejlődni...

Nem volt egyszerű az elmúlt 3 hónap, de gyakorlatilag az egész évre kiterjeszthető ez a megélés. Sok nehézség, sírás és kétely töltötte ki ezt a 6 hónapot. Van, amiről még mindig nem beszéltem, mert nem éreztem azt, hogy be kellene hozni a térbe, de lehet, hogy hamarosan erre is sor kerül.
Lehet ezért jött az ötlet, hogy tanuljunk valami mélyebbet. Elvégre a földi létünk nagy vágya a tanulás, s minél többet tudunk, annál inkább elér a döbbenet, hogy soha nem fogunk eleget tudni...

Nos, Női jóga oktató lettem múlthét vasárnap... Innen a fotók...Még magam sem hiszem el, hogy vége a képzésnek, a vizsgának, minden ezzel járó kötelességnek, s mégis, még csak most kezdődik ezzel kapcsolatban az igazi utazás, ami már most tudom, hogy rengeteg meglepetést és csodás megéléseket tartogat majd magában.
Már terveztem leülni párszor videót készíteni ezzel kapcsolatban, de a vizsga utáni napon annyira lebetegedtem, hogy most kezd alakulni az egészség része a dolognak.

Milyen érdekes, hogy, ha halálra stresszeled magad a semmi miatt, mert alapvetően jó vagy benne, akkor is le tud betegedni a fizikai test. Nyilván a megkönnyebbülés után dönt le a lábadról a minden is. Szóval egy kiadós alvás után, bevetettem a D-vitamin lökésterápiát... Ez volt kedd reggel, ma már sokkalta jobban vagyok. Ha az égiek is úgy akarják, akkor ebből hétvégén videó is lehet, mert már nagyon szeretnék mesélni, elvégre annak van egy sokkalta személyesebb érzete, legalábbis számomra.

Mindig rá kell döbbenjek, de néha nehéz, hogy csakis abból lehet fejlődni, ami kimozdít valamilyen irányba.

Ez a képzés is kimozdított. Sokszor volt nehéz, sokszor nem éreztem magaménak, sokszor bántam meg, hogy egyáltalán jelentkeztem, rengeteg ellenállásom volt az egész folyamattal kapcsolatban.

S tudjátok, hogy miért? Mert féltem. Tudjátok, hogy hogyan telt az elmúlt évem, s azt kell mondjam, hogy hitemet és önbizalmamat is vesztettem az elmúlt időszakban. Nem konkrét okok miatt, egyszerűen csak azt gondolom, hogy minden szétesett, megváltozott, s irányt vesztett. Amik nem rossz dolgok, mert kellenek a változáshoz, a fejlődéshez, ugyanakkor semmiképpen sem volt könnyű ezeket megélni.

Erről is szeretnék majd bővebben beszélni videóban, mert mindenképpen fontos téma.

A lényegi része a dolognak viszont az, hogy soha nem áll meg a folyamat. Rájöttem, hogy teljesen oké az, hogy magamért tanulok, viszont, ha a mélyére nézek a dolgoknak, akkor azt kell beismernem, hogy a kollektív miatt tanulok. Mindenki miatt. Ugyanis nem mindegy az, hogy mit és hogyan tudok átadni.

Ha nagyon el szeretnék érzékenyülni, s miért ne tegyem, inkább írásban, mint videóban... akkor az a kislány, aki voltam, az a csendes kis lélek, aki soha nem akart a figyelem középpontjába kerülni, most mérhetetlenül büszke lenne rám. Mert olyan út bontakozott ki az életünkben, ami leginkább hihetetlen, de mindenképpen váratlan.
Most sem a figyelem középpontjába akarok kerülni, de mindenképpen bennem van az a mérhetetlen vágy, hogy segítsek, hogy tegyek valamit, hogy legalább egy kis csoportnyi embernek jobb legyen és ezért mindenre is hajlandó legyek.

S nem lehetek elég hálás, hogy TI itt vagytok velem, mindig, akkor is, mikor nehéz, s akkor is, amikor könnyű.
Tiszta szívből köszönöm a támogatásotokat, a jelenléteteket, a türelmeteket, mert ez visz előre, s ez adja az erőt, hogy soha ne adjam fel!

Namaste,
Kitti

Skip the Carousel

1 2 3 4 5 6 7 8

23 hours ago | [YT] | 5

Hegyes Kitti

"Bármi jó ér téged, az Allahtól van, és bármi rossz ér, az saját magadtól van." Korán 4:79

Olyan sokszor feltesszük a kérdést, hogy miért ver minket a sors, és miért pont nekünk jut ki az éppen aktuális szenvedés...

Az életet, szerintem, hajlamosak vagyunk túlzottan komolyan venni. Elhisszük, hogy minden rólunk szól, elhisszük, hogy körülöttünk forog a világunk és mi vagyunk az élet középpontja. Illetve azt is elhisszük, hogy minden életbevágóan fontos és roppant mód sokat számít.
Pedig minden olyan sorsszerű, a találkozások, a veszteségek, a fájdalmak, az örömök... Minden annyira természetes és életszerű, ha egy picit fellibbentjük a fátylat. Olyan sok mindent tudunk már előre, mielőtt még akár beismertük volna... már akkor tudtuk.

Minden egy reakcióra adott következmény.
Nem szabad elfogultan látni, anélkül, hogy körül tekintenénk. Szerintem. Legalábbis az én nézőpontom szerint, nem csak fekete és fehér van, de ezek millió kavalkádja is.

Nehéz lenne úgy élni az életet, hogy minden egyes nézőpontnak megfeleljünk, ez ugyanis lehetetlen. Viszont a felelősségvállalás egy nagyon is járható út.

Ma is beszélgettem valakivel, s jöttek a szokásos felsorolások, hogy mikre kell júniusban törekedni az asztrológia tekintetében, aztán olyan üresen csengtek ezek a szavak, mint belső béke, felelősségvállalás, önszeretet, a világ szeretete.

Minden fölött hajlamosak vagyunk elsiklani, egészen addig, míg nem származik kárunk belőle.
S hogy hogyan jön ide a Korán? Úgy, ahogy a Biblia vagy a Bhagavad-gítá.

Tudjátok, hogy szeretem a különböző vallási könyveket elővenni és összehasonlítani, mert minden egy a világunkban.
S olykor hagyom az intuíciót kibontakozni, felcsapok egy oldalt és megnézem, hogy milyen irányba kell most a figyelmemet elvinni. Így jött hát ez a kiragadott mondat. Így jött az, hogy nem vállalunk felelősséget, csak hárítunk.

Mindent az életünkben, mi idézünk elő, legyen az akármilyen jelzővel illetve. S ez az, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni. Hogy minden egyes döntésünkből születik egy következmény, ami nem feltétlen jó vagy rossz, csak egy egyszerű következmény, amit akkor lehet a leginkább elfogadni, ha vállaljuk érte a felelősséget.

S hogy mi az én konklúzióm ezzel kapcsolatban?
Talán az, hogy minden belőled ered, s minden ott van, ahonnan keresed. Nem mindig kifelé kell tekintgetni, ugyanis lehet, hogy bent, sokkalta hamarabb megtalálod.

Azt gondolom, hogy érdekes hónapnak nézünk elébe, próbálj hát könnyed lenni és elkezdeni lépkedni befelé, mindig egy picit jobban. Aztán 1 hónap múlva térjünk vissza ide, s meglátjuk, mit hozott ez az új időszak, akkor is, ha nem látványos volt, hanem bent zajlott.

Ölellek,
Kitti

1 week ago | [YT] | 9

Hegyes Kitti

Te mindig olyan nyugodtnak tűnsz...

A mondat, amit már megszámolni sem tudnék, milyen sokszor mondtak nekem. A legutóbbi Random gondolatok videómban erről is beszéltem, elég felszínesen.

Nem vagyok alapvetően nyugodt típus, soha nem volt ilyen a természetem, még mai napig felfedezem magamban, hogy átveszem mások érzéseit, félelmeit, feszültségeit és az én gyomrom is görcsbe rándul ezek hatására.
Rengeteg munka van a nyugalmamban, s még így is ki tudnak hozni a sodromból, főleg a ciklusomból adódóan.

A mai napom pl eszméletlen stresszben telt. Iszonyú módon féltem és stresszeltem a következő heti vizsga miatt. Aztán, mire összevesztem volna mindenkivel is a környezetemben, elmentem sétálni.

Gyerekkorom óta ezt gondolom a legnyugtatóbb tevékenységnek, viccen kívül, van olyan hatásos egy kiadós séta, mint egy erős jógaóra. Illetve akármilyen kibillent állapotban van az idegrendszered, nincs kifogás, hogy nem tudsz ráállni a szőnyegre. A végtelen mindig vár, s közben kifújhatod az összes stresszt magadból.

Szóval elindultam sétálni, aztán egy ponton leültem egy padra a két kedvenc templomom között és vártam a csodát. Elvégre ma Tízmilliószoros nap is van, és Kék hold is, amikből én semmit sem érzékeltem, egészen a templomos kispadig. Mondjuk ott sem feltétlen az események érzékelése ment olyan jól, hanem elcsendesedtem végre, ami néha nem árt, főleg, ha meg szeretnéd érteni magad és a folyamataidat.

Szóval ültem ott, mint egy idegroncs, nem is értettem, hogy mi bajom és egyszer csak jött a megvilágosodás....

A legnagyobb bajom és a mindenféle hisztim tárgya a feltételezések elfogadása.

Az elmúlt időszakban elfogadtam az összes olyan nézőpontot, hogy szerencsétlen vagyok, hogy nem fog menni semmi, hogy változtatni lehetetlen, hogy segíteni is lehetetlen és azt is elfogadtam, hogy egyedül fogok meghalni, ha így haladok, akkor még idén, tök egyedül.

Alapvetően a feltételezések határozzák meg az érzelmeinket, a közérzetünket, az idegrendszerünket, a viselkedésünket, a kisugárzásunkat, mindent is.
S mindez miből ered?
Az elme játszadozásából.

Nos, én szeretek játszani, csak nem így. S úgy látszik, most engem is rászedett az élet, hogy mindent is elhiggyek, amit mondtak, hallottam vagy csak éreztem magam körül.

S hogy mit csinálok egy-egy ilyen felismerés után?

Nevetek, de szívből.

Nem sok minden hat meg, ezt már tudjátok. Viszont nagyon szeretek magamon nevetni.
Minden ilyen felismerés egyfajta megkönnyebbülés. Ugyanis tudom, hogy minden okkal történik, minden értem történik, s ha éppen ezt kellett megtapasztalni, megélni, akkor annak így kellett lennie, szóval tök oké.

Ezt kívánom, hogy Te is tudj szívből nevetni és, ha stresszes vagy, akkor ne feledd, hogy vár a végtelen...

Ölellek,
Kitti

1 week ago | [YT] | 8

Hegyes Kitti

Tudom, hogy tartozom egy videóval a pánikkal és szorongással kapcsolatban.

Viszont addig is, míg sort kerítek az ezen témákban való elmélyülésre, ma megfogalmazódott bennem, hogy ehhez kapcsolódóan, hozhatnék egy zen meditációs technikát, ami nekem is nagyon sokat segített, mikor küzdöttem napi szinten a fentiekkel.

A meditáció, amit gyakoroltam, végtelenül egyszerű, ugyanakkor ennyi idő távlatából, tudom azt, hogy képes megváltoztatni az életet.

Személyes véleményem az, hogy meditálni az élet teendői közepette is lehetséges, s én ezt is részesítem előnyben a mai napig.

Ha van erre a közös meditációra igény, kérlek, jelezzétek és igyekszem kihozni a napokban.

Tudom, hogy el vagyok picit tűnve és nem is kifogásokat szeretnék gyártani, viszont rengeteg minden összejött ebben az időszakban, amiről majd szintén fogok mesélni, legalábbis egy részéről, ha végre le tudok ülni a kamera elé.

Voltam ugye Erdélyben, ami fantasztikus élmény volt és megadta a bizonyosságot a jövőben való elképzeléseimmel kapcsolatban, illetve családi eseményeink is vannak. A vizsgáról pedig inkább nem is mondok semmit.

Szeretnék videózni mindenképpen, ugyanakkor még mindig küzdök az idő hiányával, viszont tudom, hogy hamarosan vége lesz ennek az időszaknak.

Köszönöm, hogy mindezek ellenére itt vagytok velem! 🤍

További csodás hetet,
Kitti

3 weeks ago | [YT] | 10

Hegyes Kitti

Kibaszottul elfáradtam...

Tegnap jöttem haza Erdélyből. Minden ilyen alkalom előhozza az érzést, hogy a szívem egy darabját ott hagyom és nem szívesen jövök el onnan.
Nagyon erős kötődést érzek a hely iránt, az emberek iránt, a természet iránt. Gyakorlatilag ezt itt, ahol vagyok sem adja meg nekem semmi és senki. Természetesen Kupesz nem tartozik ebbe a kategóriába, ahol együtt vagyunk, ott van az otthonom, ettől függetlenül olykor felkapnám őt is és mehetnénk az igaz természetbe, haza.

Szóval nehezen viselem ezt is, hogy ide haza kellett jönnöm, illetve nagyon elfáradtam úgy általánosságban mindenben az elmúlt időszakban.
Soknak érzem a hétköznapokat, a tanulást, nem érzek késztetést, de még jólesést sem, hogy szőnyegre álljak, szóval jelenleg minden is nehéz. Ma tanultam egész nap, nem nagyon tudok emellett ihletet meríteni, hogy leüljek és csináljak bármit is, mert se erőm, se kedvem hozzá.
A fáradtság olyan, mint a stressz, minél inkább jelen van, annál inkább semmi kedved jógázni, illetve kiáradni sem.

Engem most nagyon elkapott ez az érzés, hogy tudom, hogy mit kellene csinálni, illetve mit ígértem, de nagyon nem alakul sehová, mert, ha szívből nem tudom csinálni, akkor egyszerű a képlet, nem csinálom sehogyan sem. Szóval mondanám, hogy sikerült a héten pihennem és erőt gyűjtenem, de leginkább csak a megerősítéseimet kaptam meg, hogy milyen helyen szeretnék élni, kikkel szeretnék lenni és hogyan is szeretném élni ezt az egész életnek nevezett dolgot.

Ez nem jelenti azt, hogy nem jönnek órák, mert természetesen a heti 1 óra jelenleg fix és azzal már előre készültem jó időre, viszont az új tartalmak készítése jelenleg nehéz.

Tudom, hogy vissza fog térni az energia és az ihlet is, ha 3 hét múlva túl leszek a vizsgáimon, viszont jelenleg még ez egy nagyon leterhelt időszaknak ígérkezik.

Türelmeteket kérem, talán ez a bejegyzés lényege és remélem, hogy Ti is jól vagytok, de legalább picit több energiátok is van!

Ha van kedved, írd meg nyugodtan, hogy Te miben vagy jelenleg, már csak azért is, hogy ne érezzük magunkat egyedül, ugyanis hiszem, hogy soha nem vagyunk egyedül.

Ölellek,
Kitti

3 weeks ago | [YT] | 11

Hegyes Kitti

Szeretnék a napokban felvenni egy videót a pánikról és a szorongásról.
Nem titok, hogy ezekkel én is hosszú évekig küzdöttem, és az elmúlt több mint egy évtizedben rengeteget tanultam, kutattam és még többet tapasztaltam, hogy megoldást találjak – az utóbbi években talán még intenzívebben.

Most szeretnék egy kicsit újra beszélni erről, más megközelítésben, több saját történettel.
Azt gondolom, hogy szükség van erre – nem csak az edukáció miatt, hanem azért is, mert ezt bárki megtapasztalhatja kortól függetlenül, és sokszor nagyon kevés is elég ahhoz, hogy előhozza az emberből a félelmeket és a nehéz érzéseket.

Ha van kérdésed vagy nehézséged a pánikkal, a szorongással vagy bármi hasonlóval kapcsolatban, írd meg kommentben vagy üzenetben.
A videóban igyekszem minél több mindenre választ adni, és megmutatni az én szemszögemet is – hogy igenis mindent magunk mögött hagyhatunk, ha elkezdünk más megközelítéseket alkalmazni.

Tudd, hogy nem vagy egyedül, bármi is történik!

Ölellek,
Kitti

1 month ago | [YT] | 14

Hegyes Kitti

Mindannyian egyek vagyunk!

Miben nőttem fel? S nem csak én, de még sokan mások is?

Mindenki azt hajtotta körülöttem, hogy úgysem lesz jobb, úgysem lehet megváltoztatni, nem sikerülhet, ezzel kell beérni, ami van...

Mindenki ahhoz a szarhoz szokott, amiben létezett odáig, s elfelejtette azt, hogy az élet nem csak annyi, amennyit belénk akarnak sulykolni, hanem sokkal több annál, ha képes vagy tovább látni a félelmeidnél.

Ott vannak a megszokások, a korlátok, amik határán nem merünk túl lépni, mert az ismeretlen ijesztő. Persze, hogy az, viszont egy kérdés: Ha soha nem léped át a határaidat, mikor kezdesz el végre élni?

Lehet félni, lehet korlátok között élni, ugyanakkor lehet hibázni és tapasztalni is. Mert ez a lényeg, hogy próbálkozz és tapasztalj.

Mi lehet a legrosszabb? Nem sikerül?

Na és, keress másik utat. Mert mindig van másik, csak ne hagyd, hogy a pánik eluralkodjon. Minél inkább higgadt maradsz, annál nagyobb tér nyílik előtted, amerre vihet az utad.

Élj hát ezzel a lehetőséggel, járj nyitott szemmel, számtalan út vár rád és soha ne torpanj meg.

S ne feledd, mindannyian egyek vagyunk!

1 month ago | [YT] | 9

Hegyes Kitti

Engedd el a félelmeidet...

Nagyon sok ideig küzdöttem gátlásokkal, félelmekkel és baromira nem mertem megmutatni, hogy ki vagyok én, illetve nem is mertem megfogalmazni, hogy mi is az, amit akarok és mire vágyom.
Ez nem csak másoknak, de még önmagamnak is nehezen ment, mármint a megfogalmazás és a felismerések elfogadása.

A jóga ebben tökéletes iránymutató, hogy elkezdj megengedni mindent, ami frusztrál, ami megijeszt, amikor keresed a védőhálót az életben vagy a falat a szőnyeg mellett.
A jóga nekem a szőnyegen azt mutatja meg, hogy nem kell tökéletesnek lennem, mert úgy van jól minden, ahogy van, akkor is, ha fáradt vagyok és nem megy, akkor is, ha épp nem jut eszembe valami, akkor is, ha stresszes vagyok és a gondolat is nehezemre esik, hogy ráálljak.

S az életben mit tanít? Hogy le van szarva minden, s még csak azt se vegyem komolyan. Mindig szerettem a kiszámítható dolgokat az életemben. Mindig szerettem rendelkezésére állni mindenkinek. Mindig én voltam az, aki félt mindentől, s a háttérben próbálta meghúzni magát észrevétlen. Soha nem álltam ki magamért, másokért sokkal hamarabb. Mindig másokat helyeztem magam elé. S mindig féltem. Olyan sok mindentől. Rettegtem.

Aztán ott volt a fordulópont, a válásom, amiért megveregetném a hátam, ha ismét találkozhatnék azzal a lánnyal, aki akkor voltam, mert büszke vagyok, hogy meg mertem lépni. Igazából ez volt az első lépés a szabadságom felé, mert ott végre kiálltam magam mellett, nem volt kihez igazodni, onnantól tényleg magamat tettem a saját polcom tetejére.
Ez rengeteg szart is hozott a nyakamba, természetesen, de a sok stressz, pánik és félelem megérte.

Ez hozta az életembe a jógát is, vágta el a köteleimet és hagytam magam zuhanni a végtelenbe, végre nem azon agyalva, hogy mit hoz a holnap, hanem bízva abban, hogy minden értem történik, mert végre szabadabb voltam, mint gondoltam valaha, hogy lehetséges.

S most nem a kapcsolatok ellen beszélek, mert tudom, hogy ez is csak egy rétege az életnek és sokan sokkal szerencsésebbek, aminek őszintén örülök. S nem is az exem ellen beszélek, mert tudom, hogy minden egyes emberből minden egyes ember mást hoz ki. Ez a történet pedig így kellett, hogy megtörténjen, ez is teljesen rendben van.

A sok történés után én már csak hálát érzek, mert meg kellett tanulnom azokat a dolgokat, amiket ez az egész hozott magával.

Szóval 2025.03.25-én jógaoktató lettem.

Azóta is tanulok, s azóta is ezzel telik az életem, hiába megvan a patikai munkám és hétköznapjaim.
Megvan a hitem, hogy mi az, amit szeretnék elhozni másoknak és megvan a bizalmam, hogy, ha kitartó vagyok, minden eljön, amit el tudok képzelni, sőt, még az is, amiről fogalmam sincs jelenleg.

S hogy mi kell ehhez?

Engedd el a félelmeidet, engedd el a falat, s hagyd magad zuhanni a végtelenbe, mert ebből lehet tanulni, fejlődni és tovább lépni.

A fotóm célja is ez. A fejenállás volt mindig a mumusom, mióta jógázom. S nem attól féltem, hogy nem megy, mert tudom, hogy az erőm és a stabilitásom megvan hozzá, hanem a bátorságom volt az, ami hiányzott. Mondjuk, mióta a női jógaoktató képzésre járok, azóta merem csak gyakorolni, leginkább fal mellett, mert még mindig van bennem egy kis félelem. Ugyanakkor ez az ászanák királya, s majd hozok erről is tartalmat, hogy miért.

A lényeg pedig, hogy miért is hoztam el ezeket a gondolatokat, az az, hogy megköszönjem, hogy itt vagytok velem.
500-an lettünk YouTube-on, amit még mindig nem tudok elhinni, ugyanis annyira nincs időm és terem még mindig visszatérni úgy, ahogy szeretnék. Ennek ellenére megkapom a bizalmat, hogy itt vagytok velem és gyakoroltok töretlenül, s mint láthattam, nektek is ott a kutya, cica, akik a legnagyobb szurkolóitok.

Nagyon-nagyon köszönöm Neked, kedves Lélek a sok bátorítást, a kedves szavakat, a figyelmedet és a jelenléted! 🤍✨🙏

Ölellek,
Kitti

2 months ago | [YT] | 7

Hegyes Kitti

A fejlődésem az egyetlen, amibe szeretek pénzt és időt fektetni.
Írtam már korábban, hogy beiratkoztam egy új képzésre, ami akkor még csak egy kissé ijesztő kérdőjel volt az életemben.

Nos, elkezdődött. Ma volt a harmadik alkalmunk, egyben az első személyes találkozónk.
Szeretem ezeket a képzéseket, szeretek új emberekkel találkozni, főleg, ha ugyanazon célból kerülünk egy helyre. Szeretek időt fordítani ilyenkor a saját gyakorlásomra is, illetve ezekből a találkozókból lehet töltekezni is.

Viszont a jóga nem csak egy szép stúdió, még csak nem is egy fantasztikus oktató és nem is egy szuper csapat, aki tanulni akar.

A jógát mindig gyakoroljuk, még akkor is, ha nem látszik kívülről. Jóga az is, ha túlórázol, jóga az is, ha másik városban vár az Airbnb, s jóga az is, ha nem érsz oda, csak baromi későn, mert ugye a túlóra.

Az is jóga, hogy késő este hogyan reagálsz egy idegen városban, egy kertváros közepén, mikor keresed a helyed, S csak pihenni szeretnél. Jóga az is, ha alszol négy órát, hogy odaérj a képzésre és két óra jógagyakorlással kezdesz.

Jóga az is, hogy a MÁV a megoldásod és reméled, hogy minden érted történik.

Ez volt a tegnapi és a mai napom. Még mindig a vonaton ülök és várom, hogy hazaérjek, de a szívem tele szeretettel és hálával, hogy megtapasztalhattam ezt a csoda napot.

Lehet, hogy az életed nem mindig úgy alakul, ahogy szeretnéd. Alapvetően unalmas is lenne, ha folyamatosan ki lehetne számítani, hogy mi fog történni.

Rengeteg idő kellett, míg eljutottam ehhez a spontán életszemlélethez.
Ennek ellenére nem mondhatom, hogy mindig jól megy. Én is el tudok fáradni, meg tudok ijedni, pillanatok alatt lehet kilátástalan a következő lépés, de ebben van a megoldás.

A jóga is ezt tanítja, hogy legyél elfogadó, lásd meg a jót mindenben, ugyanis minden érted történik, akár érted és meglátod ezt, akár csak idők múltán esik le, hogy mi miért történik.
Nem kell mindent érteni, viszont érdemes jelen lenni, mert minden pillanat elmúlik, ha megéljük azt, ha nem.

Nem mondom, hogy nem vagyok fáradt, mert de, az vagyok. Ugyanakkor megérte ennek a tortúrának minden perce és hálás vagyok, hogy tanulhattam, láthattam a zöld mezőket, az ugrándozó őzikéket, nyuszikat.
Közben a nap is lement szóval búcsúzom.

Utószóként még annyit, hogy rengeteg izgalmas dolgot tanultam már most is és alig várom, hogy az elkövetkezendő időszakban tovább tudjam nektek is adni a tanultakat.

Remélem Te, kedves olvasóm is fantasztikusan vagy! Legyen csodaszép estéd! 🙏✨

2 months ago | [YT] | 4

Hegyes Kitti

❗ Szavazási lehetőség ❗=> valódi igényfelmérés, nyitott kategóriákkal

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen gyakorlásokra vágytok mostanában.
Szeretnék olyan videókat készíteni, amelyek tényleg támogatnak titeket a mindennapokban — testben, lélekben egyaránt.

Melyik irány érdekelne most leginkább?

❗Esetleg valami teljesen új gyakorlás, amilyen még nem volt eddig?
Írd meg kommentben, ahogy azt is, ha a kategórián belül van konkrétabb kérésed, ötleted!❗

2 months ago | [YT] | 5